Színtévesztés-szimulátor

A színtévesztés-szimulátor használata

1. Húzz egy képet a feltöltési területre, vagy kattints rá egy fájl kiválasztásához (JPG, PNG, WebP, GIF…). A Mintakép használata gombra kattintva egy tesztábrát is betölthetsz, amely színárnyalatokat és könnyen összetéveszthető színpárokat tartalmaz.
2. Válaszd ki A színlátászavar típusa értékét: Protanópia, Deuteranópia, Tritanópia, ezek enyhébb formái (Protanómalia, Deuteranómalia, Tritanómalia) vagy Akromatópsia.
3. A három anomális típusnál állítsd be a Súlyosság értékét 10% és 90% között.
4. Válassz Nézetet: az Egymás mellett az eredeti és a szimulált képet mutatja egymás mellett; a Csúszka egymásra helyezi őket, így az osztóvonalat végighúzhatod a képen.
5. A Szimulált kép letöltése gombra kattintva PNG fájlként mentheted az eredményt.

A kép sosem hagyja el az eszközödet: a böngésződben olvassuk be és dolgozzuk fel. A nagyon nagy képeket a leghosszabb oldalon 1600 pixelre csökkentjük, hogy a szimuláció gyors maradjon.

A színtévesztés típusai

A normális színlátás háromféle csapsejtre épül, amelyek a hosszú (L, „vörös”), közepes (M, „zöld”) és rövid (S, „kék”) hullámhosszakra érzékenyek.

• Protanópia és protanómalia: az L csapok hiányoznak vagy eltolódtak. A vörösök sötétebbnek látszanak, és összetéveszthetők a zöldekkel és a barnákkal. A férfiak körülbelül 1%-ánál fordul elő mindkét forma.
• Deuteranópia és deuteranómalia: az M csapok hiányoznak vagy eltolódtak. A deuteranómalia messze a leggyakoribb színlátászavar, az európai származású férfiak mintegy 5%-át érinti; a vörös, a narancs, a sárga és a zöld nehezen különböztethető meg.
• Tritanópia és tritanómalia: az S csapokat érinti. A kék és a zöld, valamint a sárga és a rózsaszín összekeveredik. Ritka (jóval 0,1% alatti), és a nőket és a férfiakat egyformán érinti.
• Akromatópsia (pálcika-monokromázia): nincsenek működő csapok, ezért a világ szürkeárnyalatokban látszik, gyakran fényérzékenységgel. Körülbelül 30 000 emberből egyet érint. A szimuláció csak a kép fénysűrűségét mutatja.

Összességében nagyjából minden 12. férfinak és minden 200. nőnek van valamilyen vörös–zöld színlátászavara.

Hogyan működik a szimuláció?

Az eszköz Machado, Oliveira és Fernandes (2009) fiziológiai alapú modelljét használja: „A Physiologically-based Model for Simulation of Color Vision Deficiency”, IEEE Transactions on Visualization and Computer Graphics 15(6). A szerzők minden színlátászavarhoz és minden 0-tól 1-ig, 0,1-es lépésekben megadott súlyossághoz közzétettek egy 3 × 3-as mátrixot; az eszköz az „‑ópia” típusoknál az 1-es súlyosságot használja, az anomális típusoknál pedig a közzétett lépések között interpolál.

Ezek a mátrixok lineáris RGB-re vonatkoznak. Ezért minden képpontot sRGB-ből lineáris fénnyé alakítunk, megszorozzuk a mátrixszal, korlátozzuk az értéktartományt, majd visszakódoljuk sRGB-be. A mátrixok közvetlen alkalmazása gammakódolt értékekre, ahogy sok gyors szűrő teszi, a vöröst jóval sötétebbé teszi a kelleténél. Az akromatópsia a szabványos sRGB fénysűrűségi súlyokat használja (0,2126; 0,7152; 0,0722).

A szimuláció közelítés. A valódi színlátás emberenként eltér, és egy képernyő nem tudja pontosan megmutatni, mit érzékel valaki más. Használd a problémák felderítésére, majd ha tudsz, ellenőrizd valódi felhasználókkal.

Tippek színtévesztőbarát tervezéshez

• Soha ne hagyatkozz csak a színre: adj hozzá feliratokat, ikonokat, mintákat vagy aláhúzást.
• Kerüld a piros/zöld párt a jó/rossz állapotokhoz; a kék/narancs sokkal biztonságosabb.
• Tarts erős világosságkülönbséget az egymástól megkülönböztetendő színek között. Ellenőrizd az Akromatópsia nézettel: ha két terület ugyanolyan szürkének tűnik, sokan nehezen különböztetik meg őket.
• Tesztelj diagramokat, térképeket, állapotjelzőket és űrlaphibákat is, ne csak fotókat.