Audio spektrumanalizátor

Hogyan használd a spektrumanalizátort

1. Nyomd meg a Mikrofon indítása gombot, és engedélyezd a hozzáférést, amikor a böngésző rákérdez. A spektrum mozogni kezd, amint hang érkezik.
2. Ha inkább egy felvételt elemeznél, húzz egy hangfájlt a céllapra (MP3, WAV, OGG, FLAC…), és nyomd meg a Fájl lejátszása gombot. Az elemzés közben hallod a fájlt.
3. Válassz Nézet értéket: Oszlopok, Vonal vagy Spektrogram (vízesés), amely jobbról balra görög, és mutatja, hogyan változik a spektrum az idő során.
4. Válaszd ki a Frekvenciatengely típusát: Logaritmikus (úgy, ahogy a fül hallja: egy oktáv mindenhol ugyanolyan széles) vagy Lineáris (pixelenként egyenlő hertz, hasznos a felhangokhoz és a magas frekvenciákhoz).
5. Állítsd az FFT-méret és a Simítás értékét, hogy a részletesség és a stabilitás között válassz (lásd lent).
6. A Befagyasztás megtartja az aktuális képet, hogy nyugodtan leolvashasd, majd a Folytatás gombbal haladhatsz tovább. A Leállítás elengedi a mikrofont, és bezárja a hangmotort.

A grafikon alatti kijelzők megadják a Csúcsfrekvencia (a 20 Hz feletti leghangosabb összetevő), a Legközelebbi hang centben mért eltéréssel (A4 = 440 Hz), a Csúcsszint és az elemzés Felbontás értékét.

Mit mutat az analizátor

A spektrumanalizátor Gyors Fourier-transzformációval (FFT) bontja frekvenciákra a hangot. A minták minden blokkjából „tárolók” (bin) listája lesz, és a k-adik tároló k × mintavételi frekvencia ÷ FFT-méret hertznél helyezkedik el. Az egyes oszlopok magassága az adott sávban lévő energia, decibelben a digitális teljes kivezérléshez viszonyítva. A böngésző az FFT előtt Blackman-ablakot alkalmaz, ezért a tiszta, teljes kivezérlésű szinuszhullám 0 dB helyett kb. −14 dB-t mutat: az értékeket a legjobb a frekvenciák egymáshoz hasonlítására használni, nem abszolút hangnyomásszint-mérőként.

A csúcsfrekvenciát két tároló között parabolikus interpoláció finomítja, így pontosabb a tárolók távolságánál. A legerősebb összetevőt mutatja, ami általában, de nem mindig az a hang, amelyet hallasz: egy mély basszushangnál vagy egy hangnál a második felhang hangosabb lehet az alaphangnál.

FFT-méret, felbontás és simítás

Az FFT-méret adja meg a frekvenciafelbontást: 48 kHz-en a 2048 pont kb. 23 Hz-et ad tárolónként, a 8192 5,9 Hz-et, a 32768 pedig 1,5 Hz-et. A nagyobb FFT jobban elkülöníti a közeli frekvenciákat és a mély hangokat, de hosszabb hangszeletet igényel (a 32768 minta kb. 0,7 mp), ezért lassabban reagál a gyors változásokra. Beszédhez és dobokhoz az 1024–4096 jól működik; hangoláshoz, basszushangokhoz vagy brumm kereséséhez használj 16384-et vagy többet.

A Simítás minden képkockát átlagol az előzőekkel. 0-nál minden vibrálást látsz; 0,8 körül a kijelző nyugodt és könnyebben olvasható. A spektrogram ugyanazokat az adatokat használja, fekete (halk) színtől lila és piros színen át sárgáig és fehérig (hangos).

Gyakorlati felhasználás

• Egy hálózati brumm (50 vagy 60 Hz és felhangjai) vagy egy sípoló földhurok megtalálása.
• Annak ellenőrzése, hogy egy hangszer, egy hang vagy egy szobarezonancia mely frekvenciákat hangsúlyozza, mielőtt az equalizerhez nyúlnál.
• Hangszóró vagy fejhallgató tesztelése egy hanggenerátor végigfuttatott hangjával, a mélypontok és csúcsok keresésével.
• Egy MP3-fájl vágási határának megtekintése: sok alacsony bitrátájú kódolás 16 kHz körül megáll.